Amikor átlép­ve azt a korlátozott képet, amelyet magadról, egódról alkottál, át­adod magad a kiterjesztett Önmagadnak, isteni természetednek, az alárendelés útjára lépsz. Bíznod kell abban, hogy a Teremtés mindig ügyel érdekeidre.

Az Univerzum mindig kész arra, hogy tanítson téged, csak arra vár, hogy te is kész legyél a tanulásra. Valójában utad mindig lehe­tőségekkel kövezi ki, ezek arra szolgálnak, hogy megtanulj felül­emelkedni jelenlegi állapotodon. Te ezeket a lehetőségeket eddig valószínűleg bosszantásnak vagy problémának tekintetted, és min­den lehetséges eszközzel megpróbáltad elkerülni őket.
Változtatnod kell hozzáállásodon, és a következőket kell elsajátí­tanod:

"Az Univerzum mindig azt adja nekem, amire szükségem van.
Minden, ami velem történik, rendjén levő, és tanulni fogok belőle."

Életed eseményeit, örömedet, konfliktusaidat, álmaidat és szo­rongásaidat drámaként éled meg. Ahogy spirituálisan éretté válsz, és mindinkább magasabb természeteddel azonosulsz, fokozatosan érdektelenné válik számodra a benned és körülötted zajló színjáték. Megtanulod, hogyan legyél ennek a "darabnak" a szereplője, de egyúttal azt is elsajátítod, hogy mindezt egy magasabb tudati álla­potból, kívülről is tudd szemlélni.

A tanú tudati állapotban teljes valójában megéled az abban a pillanatban végbemenő érzést, gondolatot, élményt, ugyanakkor arra is képes vagy, hogy azt teljesen tudatosan és objektíven, kí­vülről szemléld. Ekkor ez a gondolat vagy érzés már nem tart szorongatóan birtokában téged, szenvedélyed elillan: ez már sem nem bosszantó, sem nem magával ragadó dolog. Ekkor válsz meg tudatod azon rétegeitől, amelyről csak hitted, hogy ré­sze lényednek.

A spiritualitás két útja