Dualitás
Világunk dualizmusra épül.
Az élet minden megjelenési formájának, a test és a lélek működési folyamatainak megvan az ellentétes és egymást kiegészítõ férfi és női arculata. Az élet így olyan Isteni Színjáték, amelyben akiegészülésre vágyó szereplők egymással táncolva adják elő a tökéletes egység keresésének drámáját. Ez a polaritás óriási kozmikus erőt hoz létre. A dualitás azonban a szenvedés forrása is, mivel a hiányérzet nagyon fájdalmas. A Tantra nem más, mint a férfi és a női princípium - a pozitív és negatív energiák - ötvözete, azaz az egyként vibráló kozmikus egységhez való visszatérés.
A hindu mitológiában a férfi princípiumot - a fejtető fölött fészkel- Síva; míg a női princípiumot - ez a gerinc alján, alvó, kígyóként, Kundaliniként jelenik meg - Sakti testesíti meg. Saktinak óriási erőfeszítések árán fel kell ébrednie, és meg kell tennie fáradságos útját a gerincoszlopon felfelé. Az után, hogy végül egyesül Sívával, már örökre transzcendens boldogságban élnek. A férfi csak a nőn keresztül juthat el a megvilágosodáshoz, mivel a nő a dinamikus princípium. Így a tantrára a női energia (az Isteni Anya jelképezi) kultusza jellemző. (Természetesen ezek mitologikus történetek, így nem szó szerint kell érteni őket: az emberi természetet szimbolizálják.)
A nyugati kultúra a férfi energiát emeli isteni piedesztálra.
A computer technológia, a családi élet válsága, az egyre elvontabb műszaki tudományok, foglalkozások tekintélye, a föld és a levegő szennyeződése - mind a férfi princípium uralkodó voltát, és a női princípium lebecsülését mutatja. Az elismerésre, önmegvalósításra törekvő nők egyre férfiasabban lépnek fel, így egyáltalán nem használják fel a női energiáikban levő erőt. Ettől azonban a dolgok csak rosszabbra fordulnak. Ez a kultúra beteg, mert az energiák messze nincsenek egyensúlyban egymással. A fejlett technológia, amely nem tiszteli az életet, mérhetetlenül veszélyes. A tantrikus hozzáállásra tehát nagyon nagy szükség van.
Dualitás a párkapcsolatokban.
Minden ember férfias és nőies vonások keverednek egymással. Szexuális kapcsolatainkban az egység létrehozására törekszünk, ezért olyan párt választunk, aki saját energiáinkat egészíti ki. Megtanulhaljuk partnerünktől, hogyan juttassuk kifejezésre látens tulajdonságainkat. Vannak olyan házaspárok, akik több éves együttlét után hasonlítanak egymásra, és a dolgokra is ugyanúgy reagálnak. Egymás jellegzetes vonásait (személyiségjegyeit) átvéve a két szélsőséges pólus között félúton találkoztak.
Nem egyszerű feladat, hogy éned szunnyadó részébe mozdulj el. Sok házasfél között nagy feszültség van, kapcsolatuk válságba jut, mert vagy egyikük, vagy egyikük sem képes engedni, feladni szerepét.
Ha azt mondjuk, hogy a férfiak ilyenek, a nők meg olyanok, túl elnagyoltan közelítjük meg a kérdést. Meghatározhatjuk, hogy melyek a legellentétesebb férfi és női tulajdonságok, megállapíthatjuk azt is, hogy a legtöbb nőnek túlnyomóan nőies tulajdonságai, és a legtöbb férfinek elsősorban férfias vonásai vannak. Mindazonáltal sok nő nagyon férfias tulajdonságokkal rendelkezik, és elutasít magától mindent, ami nőies; ezzel szemben sok férfi nagyon feminin, és ügyet sem vet férfi energiájára. Sőt, sok párkapcsolatban a nő viseli anadrágot, ő képviseli a férfierőt, és a férfi a feminin: közöttük így egyensúly van.
Az, hogy megtaláld saját belső Sívád és Saktid között az egyensúlyt és az egységet, életed vezérlő motívuma, legfőbb célja. Sok pszichiáter arra buzdít ja a nőket, hogy legyenek még nőiesebbek, és a férfiakat, hogy legyenek még férfiasabbak, mert úgy vélik, hogya növekvő polaritás jótékonyan befolyásolja a párkapcsolatokat. A probléma tantrikus megközelítése a kiterjesztés, nem a polarizáció. Csak a férfi vagy csak a női energia önmagában beteges. Ki kell alakítanunk a kettő közötti belső egyensúlyt. Erre csak abban a pillanatban kerülhet sor, ha már megtanultuk uralni mindkét energiát, és fesztelenül ki is tudjuk fejezni ezeket.
Egy emocionális pillanatban rá fogsz érezni, hogy ennek eljött az ideje, és a szellemi kölcsönhatásban kész leszel arra, hogy megértsd. Az, hogy egyensúlyi állapotban vagy, nem zárja ki a szélsőségeket, ezek csak kiterjesztik játékteredet. Csak azután találhatunk rá isteni természetünkre, ha már megvalósítottuk belső kiteljesedésünket.
