A mantra jóga talán a legelterjedtebb a szellemi jóga iskolák között.
A hangok jógájának is nevezik, mert a hallásérzeten keresztül éri el az agyműködés befolyásolását. Legismertebb hagyományos szanszkrit könyvei a Tarasara Upanisad, a Narayana Upanisad, a Dyanabindu Upanisad, a Kalisantara Upanisad, stb. Nagyon sok mantra elem van a tantrikus irodalomban is.

A "mantra" szó gondolkodási eszközt jelent.
A man=gondolkozni, és a tra=védelem szócskából van összevonva. Gondolkodási és beszédeszközöket jelent tehát, amelyek révén az idegrendszer befolyásolható. A mantrák voltaképpen hangok, szótagok, szavak, amelyek ismételgetésével - ezt dzsapának nevezik - a jógik speciális psyhés hatásokat kívánnak elérni. A hagyományos írások 70 millió alapmantrát tartanak számon, legalább is állítják, hogy ennyi van, de ezek variációi egyenesen megszámlálhatatlanok.

Különböző típusai vannak a mantráknak, mint a kavacsa vagy védő mantra, a jamala, amely a leírt mantra szöveget jelenti, a dharani, amely kívülről betanult mantrákat jelent, stb.

A mantrák csak egyik hatása jut érvényre az értelmen keresztül, a beszéd és a gondolkodás magasabb központjainak közvetítésével. Más részük elsősorban "alacsonyabb" hallóközpontokra hat és ezeken keresztül változtatja meg az érzelmeket, a közérzetet, a hangulatot. Ez a hangulati változás fontos előfeltétele a mantra jóga figyelem-összpontosítási és meditációs gyakorlatainak.

A kundalini jógánál látható, a csakrákat jelző lótuszvirágok szirmai a szanszkrit ABC egy-egy betűjét jelentik. A hanghatások értelme az, hogy a kiejtéskor keletkezett érzet némiképp hasonló hatást fejt ki, mint egy-egy csakrában megnyilvánuló szervérzet.

Más a hatása a mássalhangzóknak, és más a magánhangzóknak.
A magánhangzók közül némelyiket még külön is azonosítják egyes csakrákkal, pl. "I" a harmadik szem, "É" a garat, "Á" a szív, "Ó" a napfonat, "U" pedig az alsó két csakrához társítható. Mantraként leggyakrabban néhány hangból összetett szótagokat használnak, amelyeknek a közhasználati nyelvben nincs jelentése.
Ezek az ún. bidzsa mantrák.

Minden csakrának szótagjai is vannak. Ezek tulajdonképpen mantrák, és amikor a jógi a pránát valamelyik csakrában áramoltatni akarja, e mantraszótagok segítségével építi ki a reflexeit.

A csakra mantrák a következők:
a legfelső csakráké az ÓM,
a garaté a HAM,
a szívé a JAM,
a napfonaté a RAM,
a bél-csakráé VAM,
a gyökéré a LAM.

Amíg a jógi egy-egy fontosabb hang kiejtését megtanulja és megfelelő intonálását elsajátítja, valóságos ceremóniát jelent. Jó példa erre az ÓM szótag, ill. hang. Az ÓM voltaképpen ötféle dolgot foglal magába: A-U-M- nada és bindu. Az ÓM tulajdonképpen három hangból áll, az "a"-ból, az "u"-ból, aminek a végén az "m"-et kell zengetni. A nada és bindu pedig kiejtési jel.

E mantrában a lényeg az "m" hosszas zengetésén van. A Dhiána bindu Upanisad könyve szerint: az "m" oly megszakítatlanul hangozzék, mint a folyó olaj, és olyan hosszan zengjen, mint egy megkongatott harang.

A bidzsa mantráknak nincs jelentésük, vagyis ilyen szanszkrit szó nem létezik, hanem ezek a mantraiskolák összevonásai a legfontosabb érzetfogalmakat jelentő hangokból.

A Barada Tantra régi tantrikus könyv alapján a sokat használt KLIM mantrát vagy káma-bidzsát a következőképpen magyarázzák:

K jelenti magát a káma szót, amely a szerelem szimbóluma (lásd Káma Szutra),

az L a kellemes környezetet,

az I a kielégülés érzetét,

az M pedig a gyönyört és a fájdalmat fejezi ki.

A bidzsa mantrákat magukban vagy valamilyen versszerű kompozícióban használják, esetenként ismert szavakkal kombinálva.
A mantra hatása és használhatósága a szöveg hosszával fordítottan arányos. A figyelem összpontosítására az egy szótagosak a legjobbak.