Nam Myoho Renge Kyo

Mi a Nam-Moho-renge-kyo?

Nem könnyű rövid választ adni erre a kérdésre, mely magában foglalja a Nam-myoho-renge-kyo minden aspektusát. Íme két válasz: a Lótusz Szútra címe és szíve, és maga a törvény, mely megmagyarázza az élet működését.

A Lótusz Szútra

A Lótusz Szútra („szútra” jelentése „tanítás”) az a buddhista tanítás, mely szerint mindenki rendelkezik azzal a képességgel, amivel maga a buddha. A Lótusz Szútrát eredetileg egy keverék szanszkrit nyelven jegyezték le, címe Saddharma-Pundarika-Sutra. Ahogy a buddhista tanítások terjedtek, több különböző kultúra nyelvére lefordították azokat. A Lótusz Szútrát így lefordították kínaira, majd mikor elért Japánba, Myoho-Renge-Kyo címen vált ismertté. A szútra címéről azt tartották, hogy magában foglalja a tanítást, melyről szól. Az akkori szokás szerint imádkozáskor a buddhista tanítások címe elé a Nam szócskát („odaadás”) helyezték.

Nichiren Daishonin azt tanította, hogy a Lótusz Szútra gyakorlása előhívja a buddha tulajdonságait, az életünkben veleszületetten jelen lévő raktárban rejlő kincseket. Ezért a „Nam” szócskát a Lótusz Szútra címe, a Myoho-renge-kyo elé helyezte. Mindez nagyon egyszerűnek tűnik, a gyakorlat azonban igen mély értelmű.

Az élet törvénye

Ha megvizsgáljuk a Nam-myoho-renge-kyo összetevőit, világossá válik annak értelme. A Nam-myoho-renge-kyo jelentése „az élet törvénye”. Bár csak hat szótagból áll, minden szótag mély igazságokat rejt, az univerzumról, az élet és a halál kérdéséről, az ok és okozat törvényéről.

Nam

A „nam” egy cselekvő ige. A „nam” a szó, amely az elvet az elméletből a valóságba emeli át. A Lótusz Szútra, bár igen mély értelmű írás, azonban csupán egyszerű tanítás. A Nam-myoho-renge-kyo azonban egy olyan gyakorlat, mellyel tényleges eredményeket érhetünk el. A „nam” szócska szó szerinti jelentése „tisztelet” vagy „felajánlás”, tehát az egész mondat jelentése: „a Lótusz Szútra misztikus törvényének való odaadás”.

Myoho

A „myoho” magyarázatot ad az élet két alapelvére: az élet és a halál kapcsolatára, és a lényünk legmegvilágosodottabb vagy buddha-állapota és a többi kilenc életállapotunk közötti kapcsolatra. A tíz életállapot vagy a tíz világ fogalmát a későbbiekben fogjuk elmagyarázni.

Hogy tekintenek a buddhista tanítások az élet és a halál kapcsolatára? Mindenkinek van születésnapja. Ez magától értetődően az a nap, mikor világra jöttünk. Arról is van némi fogalmunk, hogy mi történt velünk az alatt a körülbelül kilenc hónap alatt, amit az anyaméhben töltöttünk. Ami viszont az előtt történt – leszámítva, hogy tudjuk, egy sperma és egy petesejt egy bizonyos pillanatban egyesült – arról koránt sincs olyan világos elképzelésünk. A biológusok nem adnak végleges választ arra a kérdésre, hogy hol, illetve, hogy milyen volt a tudatunk a fogantatás előtt, és a filozófusok is sokat vitatkoznak erről. A buddhizmus azt tanítja, hogy minden összetevőnk, nemcsak a fizikai, hanem a mentális és szellemi alkotórészeink is egy lappangó, láthatatlan állapotban voltak, és csak a megfelelő körülményekre vártak, hogy megszülethessünk. A fogantatás előtt láthatatlanul létezünk, a „myo” állapotában vagyunk. Ez azt jelenti, hogy életenergiánk a megfelelő körülményekre vár, hogy fizikai alakot ölthessen. A „ho”, ami törvényt vagy jelenséget jelent, a látható állapotot jelöli, vagyis azt, amikor egy újszülött a világra jön. Addig vagyunk életben – vagyis látható állapotban – amíg a testünk fenn tudja tartani a létezésünket. Aztán a test meghal, az alkotórészei pedig elszakadnak egymástól. Ebben a pillanatban kilépünk a „ho” állapotból és visszatérünk a láthatatlan „myo” állapotba.

A buddhizmus azt tanítja, hogy az élet egy körforgás. Kiemelkedünk a „myo”-ból a „ho”-ba, majd újra visszatérünk a „myo” állapotba. Ez a ciklus pedig örökké ismétlődik. A természetben is látjuk a születést tavasszal, nyáron a beérést, ősszel az aratást és a hanyatlást, télen pedig a látszólagos halált és elmúlást. A tél viszont mindig tavaszba fordul, és a ciklus újra kezdődik. Buddha-állapotunk azért lép működésbe, mert az imánk előhívta egy másik alapelvnek, a „rengének” megfelelően. A „renge” az ok és az okozat egyidejű létezésére utal.

Renge

A „renge” szó szerint lótuszvirágot jelent. A lótuszvirág a tó felszínén marad, miközben mély gyökeret ereszt a vízben és a tó a fenekén lévő mocsaras talajból szerzi a tápanyagokat. Ez a kép azt jelképezi, hogy a buddha nem egy tökéletes, az élet valóságától elszakadt lény, aki kolostorban vagy a természetben elvonulva él. Ellenkezőleg, a buddha saját életünk egyik aspektusa, melyből erőt és energiát meríthetünk. Pontosan mindennapi életünk szenvedései és megpróbáltatásai miatt tudjuk előhívni a buddha erényeit. A „renge” az ok és okozat működésére mutat rá az emberek életében. Az ok és okozat kérdését egy későbbi fejezetben tárgyaljuk majd.

Kyo

A „kyo” szó szerinti jelentése „szútra” vagy „tanítás”. Hangunk vibrálása nagyon fontos a buddhista gyakorlatunkban. Azt mondják, hogy a Buddha munkája a hangon keresztül valósul meg. Ezért gyakoroljuk hangosan a Nam-myoho-renge-kyót a csendes meditáció helyett. A „kyo” a jelenségek egymással való kölcsönös kapcsolatára vonatkozik, valamint arra, hogy az imánk vagy a gyakorlatunk hangzása hogyan hat a közvetlen környezetünkön kívül álló emberekre és helyzetekre.

>>

Forrás: Soka Gakkai