Az Om és az Aum szótagok a teremtés "maghangjai", hangjai a kozmikus motornak, mantrái a legmagasabb öntudatosságnak, kulcsok minden tudáshoz.

A fizikai test ezeknek a belső hangoknak a produktumai.
Többek, mint egy meditáció, többek, mint amivé a legtisztább értelem válhat, többek, mint amit a fül hallani képes, mert képesek a hangok mögötti igaz valót megmutatni.

Az Om a "külső" tapasztalat - ez Shíva, a teremtés objektív, férfias megjelenése.

Az Aum pedig a "belső" tapasztalat - ez Shakti, a nőies, szubjektív energia fizikai manifesztációja.

Az "O" hang a Solar Plexust, a kis ego otthonát, míg az "M" hang a magasabb tudatot aktiválja.

Az OM elsősorban mentális stimulátor, megegyezik a férfias oldallal, mentális síkon tart.

Az AUM először a Szív csakrát aktiválja az "A" hanggal, aztán a Szakrális csakrát az "U" hanggal, majd a magasabb önvalót az "M" hanggal.

Ezek az energiák a legérdekesebbek a női oldalunk számára.
Az "A" a "szív" pont, ahol Shíva és Shakti egyesül, ez a teremtés helye.

Az "U" megnyitja a Gyökér csakrát, hol Shakti az Életet Megőrzője, majd az "M" visszatér Shívához, a Fizikai Illúziók Lerombolójához.
Az OM és az Aum hangokat azért használjuk, hogy Babaji energiáját, vagy Isten hangját ébresszük fel magunkban.

Az Om szimbóluma különösen a bengáli írásjegyekben tartalmazza Babaji vibrációját. Ennek a szimbólumnak egyes részei az emberi gerincagyat, más részei pedig az irányító központok vibrálását képviselik. Az egész Univerzum a gerincagyban reprezentálódik. Ezért nevezik az emberi testet "Szent Templomnak".