A Tantra tanítása Sívától ered, a jógik királyától, és feleségétől Párvátitól (ez az Isteni Anya egyik megnevezése) Az eredeti leírást a Maha-Nirvana-Tantra című szentirat tartalmazza. Ez három részre osztja a testet: a nehéz fizikai test, a finom energia test, és a kozmikus spirituális test. A Tantra gyakorlása megszabadít ezekhez a testekhez való ragaszkodástól, felszabadít, hogy egyesülhessünk a tiszta Tudattal. Ez történik amikor a Yantrák (Szent Szimbólumok) és Mantrák ( az Isteni rezgés speciális szótagjai ) tisztító energiáival dolgozunk.

A tantra szerint az Univerzum vágyból születik. A tantra követői nem korlátozzák vágyukat, hanem eszközként alkalmazzák.

Egyes tantrikus források szerint a valós és a transzcendens világot Shakti és Shiva végtelen közösülése hozza létre. Az istennőt átjárja a láthatatlan Shiva, így szétválaszthatatlanok, ami miatt a hindu művészetben gyakran ábrázolják őket hermafroditaként.

A tantra szanszkrit szó, szövés, kiterjesztés, vezérfonal jelentésű, értelme szerint hagyományként fordíthatjuk magyarra. A hinduizmuson és a buddhizmuson belül számos különböző irányzat és iskola jött létre a tantra neve alatt.

Mindegyikben közös azonban a szexuális egyesülés teremtő erejében való hit.

A korabeli “szextankönyvek” változatos szexuális pozíciókat bemutató képei a gyakorlati útmutatáson túl mást is szimbolizálnak. Az egyesülés különböző helyzetei eltérő utakat jelentenek a test energiaáramlatainak. Minél változatosabb a szeretkezés, minél több helyzetben történik, az áramlatok annál jobban kiemelik és felerősítik egymást. Így közelíthető meg Shiva és Shakti ölelésének teremtő energiája. A rituális szex (maithuna) maga egy öt elemből álló ceremónia utolsó szakasza. A szertartás első három eleme már maga is tabunak számított. Bort, halat és húst kellett fogyasztani, ami a hindu embereknek tilos, majd szárított gabonaféleségeket. Ez is példa a szándékos megbotránkoztatásra, mivel a lehető legalantasabb eszközökkel kellett elérni a gyönyört. Fogyaszthattak közben ganját (indiai kendert) és maszlagot, ami hagyományosan afrodiziákumnak számít.

A Káma Szútra leírja az emberi lét alapelveit, mielőtt bemutatná a szerelmi élethez szükséges ismereteket. A hindu ember életének célja 4 eszmény megvalósítása. A Dharma, az Artha és a Káma földi életének különböző korszakaiban fontos, figyelve arra, hogy ne kerüljenek ellentmondásba, összhangot teremtsenek.

A Dharma a kötelesség, a törvény. Bizonyos dolgokat be kell tartani (pl. az áldozatokat), míg másokat el kell kerülni, mint a húsevést.

Az Artha a gyarapodást jelenti, művészetek és tudományok elsajátítását.

A Káma pedig jelölheti a szeretetet, a szerelmet, a vágyat, a dolgok élvezetét az öt érzékszerv segítségével.

A Tantra tehát egykor világ minden részére kiterjedő spirituális gyakorlat, a civilizációkat összekötő közös láncszem volt. Az a rendszer, amelyet az indiai hinduk dolgoztak ki a férfi és női energiák egyensúlyba hozására, erőteljes hatást gyakorolt a kínai Taoizmusra, a tibeti buddhizmusra és a többi keleti vallásra is.

A titkos tantrikus tanítások mesterről tanítványra, szájhagyomány útján terjedtek. Amikor a hagyományt a III. században, hosszú előkészítő és tisztulási folyamat után, végül lejegyezték, jelentését továbbra is allegóriákban és szimbólumokban fejezték ki, így azt csak a beavatottak érthették meg.

A Tantra aranykora a XI-XII. században következett be, ekkor széles körben és nyíltan gyakorolták India szerte. A XIII. században, a muzulmán hódítás idején azonban a Tantra mestereit lemészárolták, és a szent irataikat tűzre vetették.

Távoli kolostorokban élt tovább, elsősorban Tibetben, de Tibet kommunista megszállása idején megismétlődött a vérontás és a kísérlet a tantrikus vallásgyakorlat teljes kiirtására. A Tantra mesterei veszélyt jelentenek a hatalom birtokosai számára. Ha valaki ugyanis egyszer már felismerte a tantrák igazi természetét, nem béklyózható le többé a vallási és politikai hatalmi struktúra kénye-kedve szerint.

A Tantráról II.